Volt Szedeákosok a Szolnok elleni diadalról...

Fantasztikus hangulatban győzte le hosszabbítás után 98-97-re a bajnok Szolnokot a Naturtex-SZTE-Szedeák NB I A csoportos férfi kosárlabdacsapata. Egykori szegedi kosárlabdázókat kérdeztünk arról, hogy milyen volt a lelátón átélni a szombati diadalt. Nézzük tehát, hogyan élték meg a Szolnok elleni sikert a korábbi szegedi kedvencek.

Kiss Zsolt

– Mindig drukkolok a csapatnak, de inkább belülről, nem vagyok az a kiabálós fajta – fogalmazott Kiss Zsolt (37), a Szedeák tavaly visszavonult csapatkapitánya. – Ezúttal viszont felállva, hangosan biztattam a fiúkat! Nagy csata volt ez, minden várakozást felülmúlt, és még akkor is nagy dolog a Szolnokot legyőzni, ha idén bukdácsolnak.

Antal András

– Huszonhárom éves edzői tapasztalattal általában nyugodtan végignézem a  bajnokikat, de most nem sikerült – mondta Antal András (48), a Szedeák utánpótlásedzője, korábbi játékosa. – Gyermeki lelkesedést éreztem magamon! Tízpontos hátrányból álltunk fel, ráadásul a szolnokiak minden alattomos eszközt bevetettek, mégsem jártak sikerrel...

Nyilas István

- Öt perccel a vége előtt bemondtam, hogy döntetlen lesz – fogalmazott Nyilas István (40), a csapat korábbi erőcsatára, jelenlegi játékvezető. – Most nem nézők, hanem szurkolók ültek a lelátón, ez is segített. Vojvoda könyöklése? Azt hittem, kiállítják, épp előttem történt az eset, ám lehet, hogy a videózás során, egy távoli kameraállásból nem tűnt olyan súlyosnak.

Id. Nagy László

– Szerencsére a bírók a végén is elhitték, hogy jobbak tudunk lenni az Olajnál – mondta a nyolcvanas évek közepén Szegeden kosárlabdázó idősebb Nagy László (63), a világklasszis kézilabdázó, Nagy László édesapja. – A lelkesedés és a csapatszellem volt a legfontosabb. Jó volt látni, hogy a cserepadon ülők ugyanúgy örülnek a kosaraknak, mint a pályán lévők

Wirth István

- Egy szóban összefoglalva a meccset: fantasztikus! – mondta Wirth István, a Szedeákban szereplő Wirth Ádám édesapja, aki 1965-tól 1974-ig játszott Szegeden. – Három dolgot emelnék ki: küzdeni tudás, hiszen 6–16- ról álltunk fel, csapategység, mert nem volt olyan, aki kilógott volna a sorból, és a szív. Ez a győzelem a közönségnek is volt köszönhető!

Parády Péter

– Az utóbbi öt év legjobb meccse volt, nagyon örülök, hogy ennyien látták a helyszínen – fogalmazott Parády Péter (44), aki a 2000-es évek elején volt a Szedeák bedobója. – Ugráltam, ordítottam, teljesen magával ragadott a hangulat. Bízom benne, hogy ez a körítés megmarad a folytatásra is. Szurkoljunk ennek a csapatnak, mert nagyon megérdemlik!

Juhos Levente, a Szedeák játékosa

– Ilyen közönség előtt nem kaphattunk ki! Az élet valamit visszaszolgáltatott, hiszen az elmúlt idényben kikaptunk a hosszabbításban a szolnokiak ellen. Igazán nem is emlékszem semmire, olyan eksztázisba kerültem a találkozó során. Nem kezdtünk jól, nem jöttek a dobásaink, de olyan remek játékosok alkotják
a keretünket, hogy ezen a holtponton is átléptünk, a végén pedig nagyszerű győzelmet arattunk. Gratulálok mindenkinek, igazi csapatmunka volt!

Forrás: delmagyar.hu