Kiütéses sikerrel foglalták vissza a trónt

Kiütéses sikerrel foglalták vissza a trónt

Viszonylag egyszerű volt a képlet az utóbbi fordulókban kiemelkedő formában kosarazó tarjáni együttes számára a kilenc mérkőzés óta veretlen listavezető szombat esti vendégjátéka előtt: amennyiben nyolc, vagy annál több ponttal győznek, az élre állhatnak, s remek esélyeket teremtenek önmaguk számára a Keleti csoport bajnoki címének megszerzésére, egy kisebb különbségű siker esetén viszont a két gárda párharcából kedvezőbb mérleggel kikerülő MTK kezébe (is) helyezik sorsukat a piros-feketék.

Persze szintén benne volt a pakliban, hogy a felek törökbálinti mérkőzéséhez hasonlóan ez alkalommal is meglepetés születik majd, ám mivel egy esetleges hazai vereséggel Sebők Tamásék egészen biztosan elbúcsúzhattak volna a hőn áhított első helytől, ezzel az eshetőséggel tarjáni részről igazából senki sem kalkulált. Egyik gárda sem tudott egyébként legjobb összeállításában kiállni a fentiek alapján kulcsfontosságúnak is méltán nevezhető szuperrangadóra, hiszen hazai részről a továbbra is lábadozó Hartvich, a túloldalon pedig a lábsérüléssel bajlódó Spiriev volt kénytelen kihagyni a szép számú és fölöttébb lelkes publikumnak köszönhetően remek hangulatban induló találkozót.

Konecranes-Salgótarjáni KSE – MTK Törökbálint 94–62 (19–19, 23–13, 26–6, 26–24)

Salgótarján: SURMANN P. 9, SEBŐK 16, SURMANN G. 13/3, Godena 8, Likár 5. Csere: GORSZKIJ 26/3, Kocsis 5/3, Kiss K. 9, Szabó Z. 3/3. Edző: Dániel Tamás.
Törökbálint: Szarvas G. 6, HAJMÁSY 30/15, Bihari 5, Nedelcu 4, SZABÓ B. 9. Csere: Baross 2, Merza 6, Fülöp, Bíró P. Edző: Molnár István.

Az eredmény alakulása: 4. perc: 5–5, 8. perc: 16–12, 14. perc: 23–25, 18. perc: 36–29, 25. perc: 58–32, 28. perc: 62–36, 34. perc: 77–47, 38. perc: 91–59. Kipontozódott: Bihari (20.), Merza (34.).

A nagy tétnek megfelelően ideges, kapkodó játékkal kezdődött a derbi, melynek első néhány percét sok-sok hiba és meglehetős gólszegénység jellemezte. A nyitó negyed derekán például még csupán hét-hét pont állt a felek neve mellett, miközben itt is, ott is tiszta ziccerek, illetve büntetődobások sora maradt kihasználatlanul. A törökbálintiaknál ekkortájt a két dobógép, Hajmásy és Szarvas szenvedett a leglátványosabban, igaz a palánkok alatt hasznosan dolgozó Nedelcu-Szabó Balázs-Bihari trió kosarai és lepattanói a mérkőzés e korai szakaszában még ellensúlyozni tudták a kulcsemberek gyengébb teljesítményét. Olyannyira, hogy a kisszünet előtt a vezetést is magához ragadta a nem is oly’ rég még ötpontos hátrányban lévő vendéggárda, amely egészen a második felvonás közepéig meg is tudta őrizni minimális előnyét.

Csakhogy míg a folytatásban a mieink addig meglehetősen lassan, körülményesen szövögetett támadásai kezdtek végre egyre pattogósabbá és fantáziadúsabbá válni, a félidő hajrájában a vendégek alaposan behúzták a kéziféket. Miközben a törökbálintiaknál egyedül a faultproblémákkal küzdő Hajmásy maradt a porondon, a túloldalon a Surmann-testvérek és Sebők mellé támadásban szép lassan a többiek is felnőttek, ráadásul a mieink korábban nem túl hatékony palánk alatti védekezése is egyre inkább összeállt. A Kocsis remek triplájára alapozva huszáros hajrába kezdő SKSE 26–27 után valósággal állva hagyta a Bihari személyében egyik leghasznosabb játékosát kipontozódás miatt elveszítő riválisát, s egy 16–5-ös sorozatot kivágva a nagyszünetre sikeresen le is dolgozta az összesítésben meglévő hétpontos hátrányát (42–32).

A második játékrészt a salgótarjáni csapatba az idény közben épp az MTK együttesétől visszatérő Gorszkij hét pontja vezette be, majd a szintén nagy elánnal játszó Sebők két remek kosara következett, s 53–32-nél Molnár István máris kénytelen volt maga köré gyűjteni a szünetet önkényesen meghosszabbító tanítványait. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a vendégtréner által elmondottaknak sok foganatjuk lett volna, hiszen az újrakezdést követően Gorszkij 2+1-es akciója, illetve Likár látványos zsákolása már közel harmincpontos hazai vezetést eredményezett. A kékmezeseknek csupán öt és fél perc elteltével sikerült megtörniük végzetesen hosszúra nyúló gólcsendjüket, ám Szarvas kettesét a negyed hátralévő részében is mindössze két törökbálinti kosár követte. A fantasztikus lendületbe jött házigazdák ezzel szemben „váltott lovakkal” (a harmadik periódus végén, a negyedik elején éppen a Surmann Gábor-Kiss Károly-Godena trión volt a sor) robogtak tovább egy előzetesen meglehetősen valószínűtlennek tűnő, kiütéses különbségű siker felé: Szabó Zoltán triplája, illetve Gorszkij zsákolása nyomán a finishez közeledve immár harmincnégy egységgel tudhatták maguk mögött riválisukat a szebbnél szebb megoldásokat bemutató tarjániak (77–43).

A hajrá a mezőnyből nem csak 26 pontjával és 10 lepattanójával, de elveszett labdát nem ismerő, harcos mentalitásával is kimagasló Gorszkij, illetve a harminc pontjának zömét már jóval a legfontosabb kérdések eldőltét követően összecsipegető Hajmásy gólpárbaját hozta, s bár e külön versenyből végül az MTK ásza került ki győztesen, ennél több öröme aligha lehetett a vártnál jóval simább hazai sikerrel záruló összecsapásban.

Az SKSE együttesének ezúttal szüksége volt egy bő negyedórára ahhoz, hogy elérje a maximális fordulatszámot, ám innentől kezdve már esélyt sem adott ellenfelének a remekül megkomponált csapatjátékát kimagasló egyéni teljesítményekkel fűszerező hazai alakulat. Fölényes sikerüknek köszönhetően a tarjániak hosszú idő – egész pontosan tíz forduló után – ismét átvették a vezetést a tabellán, s mostani produkciójuk alapján igen jó eséllyel pályázhatnak arra, hogy éllovas pozíciójukat a hátralévő két fordulóban is megőrizzék.

Dániel Tamás: – Azt gondolom, hogy az előző mérkőzéseink alapján valami ilyesféle produkcióra lehetett számítani, bár biztos vannak olyanok, akik ezt túlzásnak tartják. De higgyék el, ebben a csapatban tényleg ennyire nagy erő van. Annak külön örülök, hogy a lefújás után megint sokaktól hallottam, hogy ezen az estén jó volt salgótarjáninak lenni.

(Fotó: Bodrogi Dávid)

Forrás: 
NPORT.hu