Három a magyar igazság?

Még az elmúlt hét végén merült fel most már sokadjára is az ország egyik legnagyobb kosarasfórumán, vajon jó-e háromra korlátozni a magyar csapatok által használható légiósok számát. Nagyon könnyedén elintézhetnénk annyival a kérdést, hogy számoljuk össze, hány magyar tehetség tört előre, mióta bevezették ezt a szabályt, ám van annak szakmai oka is, hogy ez így történt, és hogy a három légiósos korlátozás nem több, mint egy lufi, látszattevékenység, ami egyszer majd kidurran, de óriási kérdés, hogy mikor.

Hogy miért nem ér semmit? Mert borzasztóan jól hangzik, hogy így még több ideje van a magyaroknak játszani, de ha mögé nézünk ennek a kijelentésnek, lényegi haszna nincs. A legtöbb csapatnál az első két-három opciót mindenhol a külföldiek jelentik, még a nem kiscsapatoknál is, akiknél pedig elvileg kellene jobb magyaroknak is lenni. Vegyük például az eddig kitűnően szereplő, csak kosárkülönbsége miatt második helyezett Kaposvárt. Kyle Swantson, Marko Spica, Christopher Dunn és a többiek. Az összes magyar teljesítménye ettől a három játékostól függ. Hendlein Roland dobhat 5 pontot is egy meccsen, de 20-at is akármikor, minden attól függ, hogy a fentebb említett három ember mikor, hol és hogyan hozza helyzetbe, elvétve kerül a kezébe labda, hogy "na, akkor oldd meg te". Baj ez? Dehogy baj, hiszen láthatóan

Bővebben...