Hajszál híja volt...

Nem sikerült a bravúr... pedig oly' közel álltunk hozzá. Összesítésben három ponttal alulmaradtunk a Bonyhád elleni párharcban, és így az 5-8. helyért játszunk tovább a rájátszásban. A következő ellenfél a Pécsi EAC.

Bonyhádi KSE - MTK Törökbálint  95-78 (13-20, 26-22, 26-13, 30-23)

Bonyhádi Városi Sportcsarnok, 300 néző

Statisztikai lap

Összesítésben: Bonyhádi KSE - MTK Törökbálint  177-174

Bizakodva vártuk a Bonyhád elleni visszavágót, annak ellenére, hogy egészen a mérkőzés napjáig úgy nézett ki, hogy a csapatkapitány, Szarvas Gábor nem léphet pályára porcgyűrű sérülése miatt. A múlt heti hazai mérkőzés után a lábközépcsont törés után éppen csak visszatért Spiriev Olivér sem volt teljesen rendben, de neki szerencsére elmúltak a fájdalmai. Végül a csapatkapitány is úgy döntött, hogy a továbbjutás érdekében megkockáztatja a játékot, és kitette a szívét-lelkét a pályára. Sajnos végül ez sem volt elég.

Pedig ragyogóan kezdődött. Okosan, fegyelmezetten, és eredményesen játszottunk, különösen az első negyed második felében. Az első játékrész során hétpontos vezetést szereztünk annak ellenére, hogy néhány remek helyzetet is kihagytunk (13-20).

Bár a második tíz percben közeledett a Bonyhád, a félidőben továbbra is miénk volt az előny (39-42). Kicsit aggasztó volt, hogy Szabó Balázsnak és Hajmásy Péternek már 3-3 személyi hibája volt, de azért örömmel tekintettünk az eredményjelzőre, főleg, hogy egy hete, hazai pályán 14 pontos előnyt sikerült kivívnunk.

A nagyszünet után kezdett közelebb lopakodni a Bonyhád, de nem is annyira a számszerű eredmény (25 perc után 48-46-ra vezettek a hazaiak), mint az ezidőtájt tapasztalt kínos gólképtelenségünk tűnt problémásnak. A Bonyhád vérszemet kapott, és a közönségük is lázba jött. Ekkor a hazaiaknak szinte minden beesett, mintha mágnest szereltek volna a gyűrűnkbe, és a Törökbálinton kivívott előny vészesen fogyott. Az utolsó játékrész megkezdésekor már 10 ponttal vezetett a Bonyhád, azaz összesítésben még mindig volt négypontnyi fórunk (65-55). 

Aztán a záró játékrész eleje megint a mienk volt. Amikor már-már ledolgozta az összesített hátrányát a Bonyhád, megint feljavult a teljesítményünk, és hat pontra is megközelítettük az ellenfelet. Sajnos közben egyre nagyobb fault gondokkal kellett szembe néznünk. Szabó Balázs összesen 21 percet tudott pályán tölteni mielőtt kipontozódott, de többen is négy személyivel rendelkeztek. Öt perccel a vége előtt kilenc ponttal vezetett a hazai gárda, amikor Bihari Máté is begyűjtötte az ötödik hibáját, és őt csakhamar Baross Kristóf követte a kipontozódottak sorában. Elfogytunk a palánk alatt. A bonyhádiak addig is rengeteg támadó lepattanót szedtek, és az utolsó percekben szinte minden az övék volt. Ráadásul néhány perccel a vége előtt Szarvas Gábor egy ellene elkövetett szabálytalanságnál ráesett a csuklójára, ami után mozgatni sem nagyon tudta a kezét (hál' Istennek nem tört el, pedig először igencsak úgy tűnt, és hirtelen feldagadt).

Egy perccel a vége előtt összesítésben befogtak minket a hazaiak, és hiába akartunk, hajtottunk, küzdöttünk, nem sikerült feltartóztatni a közönsége által is segített, rutinos ellenfelet. Hárompontos hátránynál az utolsó másodpercekben még volt egy esélyünk, de sajnos ez a tripla sem sikerült.

Nagy kár, hogy nem sikerült az újabb bravúr. Nem önmagában az fáj, hogy nem jutottunk a legjobb négy közé, mert tulajdonképpen nem történt más, mint érvényesült a papírforma. Inkább azért nehéz emészteni a történteket, mert tényleg megvolt az esélyünk, és nagyon közel álltunk a sikerhez.

Természetesen lehetne hivatkozni arra, hogy lejtett a hazai pálya, de azt nem gondolhattuk, hogy egy kiélezett végjátékban a kétes esetekben nekünk kedveznek a bírói ítéletek.  Helyesebb, ha megnézzük, hogy nálunk mi volt a gond.

Sajnos azt a szűk rotációnk miatt nem bírtuk el, hogy "dobógépünk" Hajmásy Péter 19 kísérletéből csak négyszer volt eredményes. Nélküle lehet, hogy el sem jutottunk volna idáig, és most a tizenöt rontott próbálkozás túl soknak bizonyult. De mégsem elsősorban ezen múlt, hanem a palánk alatt volt döntő fölényben a Bonyhád.

Panta István jószerivel azt csinált amit akart, de a többiek is lejátszották a mi magas embereinket. Egy jellemző adat: míg mi összesen 6 támadó lepattanót szedtünk, addig a Bonyhád 17-et jegyezhetett ugyanebből a mutatóból. Ez tizeneggyel több támadási esély.

Csak Bihari Máté tudta mindkét oldali gyűrű alatt felvenni velük a küzdelmet, és az ő kipontozódása döntőnek bizonyult. Még Baross Kristófnak volt néhány jó megmozdulása, de az elsőszámú centerünk, Szabó Balázs sajnos a Bonyhád elleni párharc mindkét mérkőzésén nagyon gyengén teljesített (mindkét oldalon, de főleg védekezésben), és ez döntőnek bizonyult.

De persze ahogy a siker, úgy a vereség is mindig az egész csapaté, és ez pontosan így van most is. Játékosaink a győzelmeket is együtt érték el, és ezúttal is együtt kell talpon maradni a rájátszás további mérkőzésein. Mivel hajszálnyira voltunk az óriási bravúrtól, azaz a legjobb négybe jutástól, nagyon nehéz lesz kellően felpörögni a következő párharcra, ami pedig itt van a nyakunkon. Ugyanis már most pénteken újfent Délnek vesszük az irányt, legközelebbi ellenfelünk a pécsi PTE-PEAC PVSK együttese, amit több NB-I/A csoportban is játszó "T-licenszes" játékos is erősít.

Ezúttal sem lesz tehát könnyű dolgunk, de reméljük, hogy sikerül a néhány nap alatt kellően regenerálódnunk, elsősorban lelkileg.

Emelt fővel, a győztesnek gratulálva, sportszerűen adtuk fel a négybejutási álmainkat Bonyhádon, de ez a csapat elsősorban önmagának tartozik azzal, hogy a rájátszás további mérkőzésein is méltó módon folytatja a bajnokságot.

A mostani vereség ellenére ugyanis nagyon szép tavaszt produkált a csapatunk, és meg kell próbálnunk a hátralévő négy mérkőzésen továbbra is egymásért, a csapatért küzdeni.

Molnár István vezetőedző: Nagyon szép eredmény, hogy eljutottunk idáig, de mindkét mérkőzésen sokat hibáztunk. Kijött a rájátszásbeli rutin hiánya, és sajnos még a rutinosabb játékosok sem tudták átlendíteni a csapatot a holtponton, hisz nekik is voltak gyenge pillanataik. Harcolunk tovább, mert az elkövetkező négy mérkőzést is fontosnak tartjuk.

(Bodrogi Dávid fotói)