Ferdi

Elvesztettünk egy fiút. Egy mosolygós, életvidám fiút. Egy fiút, akit mindenki szeretett. Aki szerette az életet...

Nemrég beszélgettem vele. Az élet erőpróbáiról, a kitartásról. Az olykor érthetetlenül bezáródó és a váratlanul megnyíló "ajtókról". Hogy nem szabad feladni, megtorpanni. Fel kell állni a padlóról. Nincs idő nyekeregni. Mert az élet szép és mocskosul rövid.

Tudta. Értette. Fruzsi miatt is...

Csodáltam az erejét. A lelki békéjét. Erőt adott. Elgondolkodtatott.

Vidám volt és optimista. Büszke voltam rá. Kevesen kezelték volna hasonlóan a helyzetet. Olyan volt, mint a pályán. Csöndes, vagány és határozott.

Mint, mikor először találkoztunk.

Bővebben...