Euroliga,én így szeretlek! - Vol.15

Jókat derülök, mikor magamon röhögök. Szakértőként könnyű az élet, kibicként kell osztani az észt, okoskodni, elemezni. Sokszor ítéletet mondani valaki, vagy valakik felett. Éppen ezért örülök nagyon, amikor egy játékos, esetleg egy csapat tart görbe tükröt elém. Amelybe belenézve kiderül, amit egyébként is tudok és igyekszem örökké észben tartani, hogy a sport, a kosárlabda azért csodálatos dolog, mert a pályán dől el, mondjon bárki bármit...

Élénk emlékként él bennem a Maccabi hazai meccse, a tragikomikus szezon szerencsétlenkedő Fenerbahce ellen. Két vereség a TOP16-ban, telt ház a Nokia Arénában és uralva a mérkőzést vezetnek a törökök. Kiszámítható, izzadságszagú három negyeden vagyunk túl, mikor David Blatt gondol egy merészet és becseréli Moran Rothot. Azt a Rothot, aki három összecsapás óta koptatta a padot. Nyáron élete álmát valósította meg az irányító a Maccabis szerződés aljára odakanyarított szignójával. Beáll és csodát tesz. Mint az örök érvényű magyar népmesék lesajnált legkisebb királyfia. Tizenöt perc alatt 8 pont és 6 gólpassz került a statisztikai lapjára. A derék törökök azt sem tudták ki ez az apró termetű srác, aki fűzi nekik a filmet...

És attól a naptól gyökeresen megváltozott minden. Az egy dolog, hogy a luxusbüdzséjű Fenernek kicsengettek, Pianigiani pedig hazatérhetett pasta-diétára, ám az izraeli örökös bajnok is átfordult. Addig folyamatosan kapták az ívet. Emlegettük a tradíciókat (50 bajnoki cím), a dicső múltat (4 Euroliga arany), hiányoltuk a látványos játékot és a kiválóbbnál kiválóbb spílereket, akik a mennybe repítették

Bővebben...