Egyszer csak belecsöppent

Törökbálint - Spiriev Attila elmondta: az MTK számára hamarosan megnyílhat az út az élvonal felé.

December elejétől a Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatójaként is tevékenykedik az ismert menedzser, Spiriev Attila. Neve a családi hagyományok miatt is összeforrt az atlétikával, hiszen az édesanyja távolugróbajnok volt, majd a Honvédban edző, az édesapja pedig kidolgozta a Spiriev-féle pontérték-táblázatot, amely a nemzetközi szövetség hivatalos táblázata lett. Mivel egyben az MTK Törökbálint férfi kosárlabdázóinak ügyvezetőjeként is munkálkodik, a szombati, Paks elleni kupameccs előtt erről a kettősségről is faggattuk...

– Hogyan került képbe az atlétika mellett a kosárlabda?

– Honvédos atléta voltam, és akkoriban, a Gellér Sándor-féle időszakban a kosárlabda mindig ott volt az atlétika mellett, mint második nagy szerelem. Ráadásul gyerekkoromban Belgrádban laktam, és éppen mellettünk volt az OFK Beograd pályája, úgyhogy a kosárlabda tényleg mindig ott volt az életemben – mesélte a BB1.hu érdeklődésére Spiriev Attila. – Ráadásul a gyerekeim számára a kosárlabda az elsőszámú sportág, és egyszer csak belecsöppentem... Kétezer-ötben alakítottunk egy klubot, az Elite Sportegyesületet, viszont azt beláttam rögtön az elején, hogy ha nem lesz egy valamiféle felnőtt teteje az egésznek, akkor nem tudjuk a gyerekeket megfelelően motiválni. Így lett NB I/B-s csapatunk, amivel szépen lassan lépegetünk előre.

– Az atlétikaszövetségben szakmai igazgatóvá nevezték ki. Mi lesz így a kosárral?

– Annak idején én ezt úgy vállaltam, és úgy szerveztem meg az egész munkastruktúrát, hogy ez bele kell, hogy férjen. Nagy szerelem mindkettő, úgyhogy nem szabad választanom egyik javára sem a másik hátrányára.

– Bevált az Elite és az MTK törökbálinti házassága?

– Ez mindenképpen előrelépést jelentett számunkra, egyfelől az MTK presztízse miatt, hiszen egy százhuszonöt éves egyesületről beszélünk. Törökbálint becsatlakozása az Elite Baskethez nyilvánvalóan megnövelte a lehetőségeinket, és itt nem is elsősorban pénzügyi lehetőségekre gondolok, hanem arra, hogy beágyazódtunk a városi rendszerbe. Most már ott tartunk, hogy utánpótlásvonalon százhúsz-százharminc gyerek van, aki nálunk kosarazik, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy eddig kilenc korosztályos válogatottat tudtunk nevelni. Az NB I/B-s felnőtt csapatunk is egyre szebb eredményeket ér el.

– Éppen ezért mindenki arra kíváncsi, lehet-e realitása a feljutásnak?

– Tavaly már kacérkodtunk a gondolattal, de a csarnok hiánya miatt be kellett látnunk, hogy ez nem reális. Ha az egyéb lehetőségeket sikerülne megszereznünk, akkor sincs olyan csarnokunk, ahol ezt felelősséggel vállalni lehet. Törökbálinton évekkel ezelőtt elindult egy csarnoképítés, aztán az megakadt a telekommunikációs cégek iparűzési adójának változása miatt. A város anyagi lehetőségei megcsappantak, de most a legjobb tudomásom szerint állami együttműködéssel ez fel fog épülni. Onnantól pedig, ha ez elkészül, mi is merhetünk egy kicsit előrébb gondolkozni. Addig nagyon egyszerűen fogalmazom meg a célokat: mindig a következő mérkőzést szeretnénk megnyerni.