Egyelőre a döntő(k)ig tekintenek előre

Ahhoz képest, hogy még pár nappal az idénynyitó előtt is kérdéses volt, hogy egyáltalán rajthoz tud-e állni a másodosztályú kosárlabda bajnokságban az élvonaltól a nyáron búcsúzó salgótarjáni férfi eg yüttes, az alapszakasz első felének végére sokan már az egyik legfőbb aranyvárományosként tekintenek a legutóbbi kilenc tétmérkőzését kivétel nélkül megnyerő Konecranes-Salgótarjáni KSE csapatára. A bajnoki tabellát holtversenyben vezető, az amatőr együttesek számára kiírt Dr. Hepp Ferenc emlékkupában pedig a négyes döntő kapujában álló megyeszékhelyi gárda elmúlt néhány hónapjáról, közeli, illetve picit távolabbi terveiről Dániel Tamás szakmai vezetővel beszélgettünk.

– Szeptember közepén kevesen gondolták, hogy az akkortájt a lét és nemlét határán imbolygó salgótarjáni együttesről alig több mint két hónap elteltével a másodosztály élcsapataként beszélhetünk…

– Valóban nagyon kuszák voltak a viszonyok a bajnokság kezdetét megelőzően. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég markáns ígéretekkel bírtunk néhány potenciális támogatótól, és akkor a legkézenfekvőbb megoldásnak tűnt, hogy a nyáron egy olyan NB I/B-s csapatot rakunk össze, amely ugyan egyértelműen salgótarjáni kötődésű, de a speciális körülményeket figyelembe véve mégis kétlaki életet él. Gondolok itt leginkább arra, hogy gyakorlatilag a játékosok kilencven százaléka Budapesten dolgozik, ezért olyan elképzelésünk volt, hogy a munka egy részét, egy adott budapesti szakember irányításával részben ott végezzük majd el. Aztán kiderült, hogy néhányan olyan lehetőséget láttak ebben a helyzetben, amit a maguk javára szerettek volna fordítani és gyakorlatilag le akarták nyúlni az indulási jogunkat. Dávid Krisztián egyesületi elnökkel együtt, akit egyébként szintén megkörnyékeztek és rendkívül korrekt hozzáállással nemet mondott a csábításra, eldöntöttük, hogy ha csak NB II-ben is, de egyértelműen salgótarjáni kötődésű csapatot indítunk. A játékosok többsége ugyanakkor szintén jelezte, hogy velünk együtt képzelik el pályafutásuk folytatását, esetleg néhányan annak befejezését is, és számukra is elfogadhatatlan az a helyzet, amit a Jágó-szerepben tetszelgők kialakítottak. Mivel érvényes nevezésünk volt az NB I/B-re, ezért ebben a helyzetben már értelmetlen lett volna másban gondolkodni.