Búcsúlevél-féle az Öregnek

Ha végignéznél
rajtunk, akik feketébe öltözve, szomorúan összegyűltünk búcsúztatni
téged, szinte biztos, hogy ezt a több száz, a tiszteletedre összegyűlt
embert élükön persze az este meccset játszó korábbi játékosaiddal
azonnal hazazavartad volna.

Valószínűleg egy az érzelgősségnek, mint sportolókhoz, sportemberekhez méltatlan tulajdonságának a vitriolos kifigurázásával.

Sajnos
már nem teheted meg, így rád emlékezve összegyűltünk több százan. A
SMAFC-os játékosaid, "fiaid" álltak a hatalmas, a szád szögletében
mindig ott bujkáló hamiskás mosolyt jól mutató fényképed mögött. Mi
pedig ki jobban, ki kevésbé megkönnyeztünk.

Különösen a téged búcsúztató beszédek alatt. Ezek kitűnően
megmutattak téged, mint munkatársat, mint családfőt, mint nevelőt,
edzőt, s mint edzőt nevelő atyai mentort.

És ha már azt a
mosolyt említettem, a búcsú szomorú napján az összes szavaival téged
búcsúztató embernek, Fábián Attilának, a SMAFC új tanárelnökének, a
leányod nevében ő érthetően nem akart, s valószínűleg nem is tudott
volna beszélni felszólaló barátnőjének, legrégebbi SMAFC-os
játékosodnak, Balogh Gergőnek, és a szakmailag atyai pártfogásodba vett
ifjú kollégádnak, Horváth Józsinak is nem egy vidám gondolata, története
akadt veled kapcsolatban. Olyanok, amelyeket hallgatva a könnyeinkkel
küszködve szinte elnevettük magunkat...

Persze azért beszéltek így, mert téged, aki az edzői munkádat
a végletekig komolyan vetted, a pályán kívül szinte kenyérre lehetett
kenni. És magad voltál a sztori, a vidámság, az élet.

Éppen ezért
jött el az SKC komplett

Bővebben...