Apáról fiúra

1992-ben a Szedeák férfi kosárlabdacsapatának alapító tagjai között volt Bonifert Domonkos jelenlegi ügyvezető. 2016-ban fia, a 18 éves Bendegúz bemutatkozhatott az élvonalbeli együttesben. Apát és fiát kérdeztük a részletekről.

„Imád játszani. Ő már csak ilyen: felszántja a pályát, nagy küzdő, talán örökölt tőlem valamit!” - ezt mondta a Délmagyar című újságnak Bonifert Domonkos, a Naturtex-SZTE-Szedeák élvonalbeli kosárlabdacsapatának ügyvezetője fiáról, Bendegúzról arra a kérdésre, hogy kosaras lesz-e belőle. Mindez 2009 nyarán történt. Az apuka akkor 41, Bendegúz 10 esztendős volt.

Sokat kell még dolgoznia

Nos, az lett: a MAFC elleni győzelem során bemutatkozott az élvonalban, a hétvégén pedig az U20-as magyar válogatottban is pályára lépett. De milyen érzés volt ez az édesapának?

– Büszke voltam, nem kérdés, ez egy apukának nagy élmény – kezdte Bonifert Domonkos. – Azt is tudom, még sokat kell dolgoznia, hogy jó játékossá váljon.

Boniferték Fotó: delmagyar.hu

Apákat követő fiúkra számtalan példa van a sportvilágban, az azonban ritkább, hogy egy gyerek abban a klubban váljon élvonalbeli játékossá, amelyet felmenője alapított. Márpedig 1992-ben, a Szedeák születésénél Bonifert is ott bábáskodott. Érdekesség, hogy akkori társa, Molnár Csaba példát mutatott neki, hiszen három gyermeke, András, Miklós és Bence is szerepelt a szegedi együttesben.

– Ez valóban különlegesebbé teszi a helyzetet – mosolyodott el. – Bízom benne, hogy előbb-utóbb húzóemberré válik majd, de ehhez még rengeteget kell dolgoznia.

Hathetesen a pálya szélén

A korábban irányítóként szereplő, most a kettes és a hármas poszton játszó Bendegúz már hathetesen ott volt a Szedeák meccsein, a pálya szélén tanult meg járni, majd hároméves korában a család Veszprémbe költözött. Ekkor edzette is az édesapja, aki később visszatért Szegedre, Bendegúz három éve követte őt.

– Amikor az anyukájával elváltunk, szoros kapcsolatban maradtunk, közös döntés volt, hogy Szegeden járjon iskolába, itt kosarazzon – mesélte az apuka. 

– Az első évben az U18-as csapattal edzettem, az utóbbi két szezonban viszont már a felnőttek között gyakorolhatok. Magántanulóként készülök az érettségire, fél éve döntöttünk úgy, hogy a kosárlabda miatt változtatunk az iskolában. Az, hogy ott tudok lenni a délelőtti edzéseken, nagy előrelépést jelent, emellett maradt idő az erőfejlesztésre, a kondira is – fogalmazott a 18 éves Bendegúz, aki a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba jár, osztályfőnöke Harcsár Zoltán.

Mivel a csapat és az egyetem kapcsolata kiváló, nem kérdés, hogy tanulmányait Szegeden folytatja. Csapattársai csináltak neki kedvet a kereskedelem és marketing szakhoz, Wirth Ádám, Juhos Levente és Vágvölgyi Ákos is ide jár, így szeretné követni őket, jó példát mutatnak a társak. 

Nem lesz az apa–fiúból edző–játékos kapcsolat

Kíváncsiak voltunk, hogy az apuka szerint miben kell még fejlődnie a fiúnak.

– Mindenben! Az nagy előnye, hogy jól lát a pályán, köszönhetően annak, hogy a sportágban nőtt fel. Ebből sokat profitálhat. Fizikailag későn érő típus, én is ilyen voltam, szóval most két év komoly munkára lesz szüksége. Ehhez viszont a legjobb helyen van, mert két kiváló edzőtől tanulhat – mondta Nikola Lazicsra és Milenko Topicsra utalva. Bendegúz egyébként már édesapja fejére nőtt: 196 centiméter magas, hattal több, mint felmenője.

Abban már megállapodtak, hogy együtt dolgozni nem nagyon szeretnének.

– Nem egészséges – mondta az apa–fiú, edző–játékos kapcsolatról Bonifert Domonkos. – Alapvetően nem vagyok egy problémás alkat, de a pályán mindig mindenkitől elvártam a maximumot, ez pedig olykor konfliktushoz vezetett. Szeretném ezt Bendivel elkerülni. Persze így is van, hogy összevitázunk a kosárlabdán – tette hozzá.

Forrás: bb1.hu