Vasas: Leckét kaptunk Törökbálinton

Jobban kezdtünk, mint az utóbbi időben, de pár perc után megint jött a lefagyás. Ellenfelünk extra hatékonysággal támadott - szinte mindent bedobott, ami valóban demoralizáló volt - de nem kellett volna ettől ennyire megilletődni. Ezúttal a kispadról érkezők sem tudtak segíteni, így nagyon kikaptunk az első negyedben.

A 15.percben már 50-19-re vezetett az MTK és egy óriási zakó volt kilátásban. Ekkor varázsütésszerűen megváltozott a játék képe. Végre ritmust fogtunk, felbátorodtunk, a hazaiak meg teljesen összezavarodtak. Az etap végéig egy 16-0-ás futással rukkoltunk elő, és csak sajnálhatjuk, hogy nem tartott még pár percet a félidő, mert akkor akár 10 pont alá is bejöhettünk volna.

Így csak annyira jutottunk, hogy a felbőszült Törökbálint a szünet után újra nekifeszült és ami még ennél is rosszabb, mi erre válaszként ismételten szerencsétlenkedésbe kezdtünk. A záró felvonás hajrájához érve már megint a 30 pontos különbséget ostromolták, amikor elindítottuk a második rohamunkat. Ennek következtében a minimális célunkat elértük, azaz megnyertük a negyedik negyedet (is) és elkerültük a megalázó különbséget, de tény, hogy a meccsvégi hengerlésünk során a hazai oldalon már inkább csak a velünk egykorú játékosok voltak pályán.

Összességében nagyon messze jártunk az álmainktól, tíz jó perccel nem lehet keresnivalónk egy jól játszó, felkészült élcsapat otthonában. Az ugyan dicséretes, hogy újfent felálltunk a padlóról, de azt is látnunk kell, hogy vezérek hiányában bizony elég könnyen megbillenünk.
Bár gyönyörű csarnokában az MTK a hazai pálya minden előnyét élvezhette - ami cseppet sem segítette fiatal csapatunk vergődését - azért akkora különbség biztosan nem volt a két gárda között, amit az MKOSZ oldalára is felkerült - nagyon pontatlan és emiatt használhatatlan - statisztika mutat.