Újabb győzelem, ezúttal a Vasas pályán

Lehetett volna simább is, de a lényeg, hogy megint győztes meccset könyvelhetünk el - tömören így summázható a szombati, pasaréti mérkőzésünk.

A találkozó legnagyobb részében mi vezettünk, sőt többször is lehetőségünk lett volna az előnyünket nagyobb fölénnyé alakítani. Aztán még a vezetést is átvette a hazai csapat, de a végjátékban már megint nem volt kérdéses a győzelmünk. Az újabb siker egyben azt is jelenti, hogy három forduló után három győzelemmel állunk a bajnokságban.

MKB Euroleasing Vasas - MTK Törökbálint  75-82 (14-18, 11-16, 26-22, 24-26)

Budapest, Pasaréti Sportcentrum, 300 néző

Statisztikai lap

A várakozásnak megfelelően nagy elánnal kezdett a hazai együttes, és az első percekben többnyire vezetett is, de Bihari Máté, Radovics Richárd és Spiriev Olivér pontjaival sikerült féken tartani a Vasast. Az első negyed második felében és a második negyed nagyobb részében aztán szigorítottunk a védekezésen, és átvettük az irányítást. A 14-11-es hazai vezetés után csakhamar 14-25 lett az állás, sőt Wehner Zoltán, Szarvas Gábor és a hasznosan játszó Merza Domonkos jóvoltából 20-34-nél már-már úgy tűnt, hogy ezúttal sima meccsel kímélik idegrendszerünket játékosaink.

De nem!

A félidő végén egy-két könnyelmű megoldás a részünkről, és "csak" kilenc pontos előnnyel mehetett csapatunk a szünetben az öltözőbe (25-34).

Fordulás után egy rövid ideig azt hihettük, hogy mégis nyugalmas délutánunk lesz. Bihari és Wehner mellett Baross Kristóf is pontokat szerzett, és 27-40-re, majd 31-43-ra alakult az állás. De több rossz döntéssel és lanyhább védekezéssel magunkra húztuk az egyre inkább vérszemet kapó hazaiakat. Ráadásul Bihari Máté több téves ítélet után kipontozódott, a másik oldalon viszont Velkey ebben a periódusban még a büféből is betalált.

Aggasztó közelségbe 43-46-os állásnál került a Vasas, de ekkor Szarvas Gábor bevágott egy triplát. Viszont könnyű kosarakat kaptunk, és máris csak két ponttal vezettünk.

Ekkor Fülöp Botond szedett egy nagyon szép támadó lepattanót, ami után Wehner Zoltán bedobott egy duplát, Radovics Richárd bezúzott egy triplát, Spiriev Olivér pedig egy bravúrkosarat szerzett, és újra kezdtünk megnyugodni (49-56).

No, ezt nem hagyhatták játékosaink. Még hogy nyugodt szombat délutánt...? Még mit nem!

Jellemző, hogy míg az első félidőben összesen 25 pontot kaptunk, önmagában a harmadik negyedben több kapott pontot (26) kellett elkönyvelnünk. És a záró etap elején megint nem ment a szekér. Ráadásul Mintál és Bálind játékvezetőknek sem sikerült felnőni a feladathoz, és téves ítéletek egész sorával borzolták a kedélyeket. (Azt az érdekességet csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Budapesten játszó, de a Kozármisleny SE játékjogán szereplő - tehát a játékosok a Kozármisleny SE-hez vannak leigazolva - vendéglátók budapesti hazai mérkőzésére éppen a nem éppen közeli, Pécs mellett fekvő Kozármislenyből delegáltak játékvezetőt, történetesen a hibát-hibára halmozó, és az ítéleteivel bennünket tendenciózusan sujtó Mintál Csabát...)

Egyszer csak azt vettük észre, hogy 57-56-ra átvette a vezetést a Vasas. Még szerencse, hogy ezt a mieink is észrevették, és megtalálták a sebességváltó kart. Wehner Zoltán beindult, Fülöp Botond csatlakozott hozzá, Radovics Richárd meg újabb triplát süllyesztett el (majd kipontozódott).

Innen már nem volt kérdés, hogy ki nyer ma. Játék és sok büntető néhány percben. A közvetlen végjáték előtt 64-74 volt az állás, és innen már Szarvas Gábor és Wehner Zoltán rutinja segítségével annak ellenére viszonylag simán nyertünk, hogy a Vasas még "talált" két triplát a végén.

Ez egy olyan bajnokság, ahol minden egyes győzelmet nagyon meg kell becsülni. A hibákat persze át kell beszélni, de a lényeg, hogy három lejátszott mérkőzésből hármat behúztunk - és ennek nagyon örülünk!

Molnár István vezetőedző:  Nagyon rosszul játszottunk. Nem biztos, hogy az igazi erőnket mutatja, hogy így is nyerni tudtunk. Ez a teljesítmény nagyon kevés lesz az elkövetkezőkben. De a lényeg persze, hogy az első három fordulóban győztesként hagyhattuk el a pályát.

(Fotó: Bodrogi Dávid)