Sziporkázott a bajnoki címvédő

Az első negyedben nyújtott extra teljesítménnyel eldöntötte a mérkőzést Bonyhádon a bajnoki címvédő házigazda alakulat. Sakkban ilyenkor már fel szokták adni a meccset, de szerencsére a mieink nem ezt tették, hanem a mérkőzés második részében megmutatták, hogy van tartása a csapatnak. Sajnos ezúttal ez csak szépségtapaszt jelentett, és elszenvedtük második bajnoki vereségünket.

B-Beton Bonyhád - MTK Törökbálint  100-76 (39-17, 24-18, 16-17, 21-24)

Bonyhád, Városi Sportcsarnok, 300 néző

statisztikai lap

Természetesen a győzelem reményével érkeztünk Bonyhádra, ahol a bajnoki címvédő fogadott minket. A hazai csapat elsősorban a megfelelő terem hiánya miatt nem tudta vállalni az NB-I/A csoportban való indulást, különben most a legmagasabb osztályban küzdhetne. Mi viszont az előző szezonban mindkétszer legyőztük a későbbi bajnokot, így nem tűnt irreálisnak, hogy most is bravúrt érjünk el. Nem sikerült. És ez már gyakorlatilag a mérkőzés első perceiben eldőlt.

Olyan parádét, amit a hazaiak az első négy-öt percben műveltek, nagyon ritkán lehet látni. Az első 12 hazai rádobás sikeres volt, ráadásul ebből hatszor triplát süllyesztettek el Lukácsék a gyűrűnkben. Mi viszont sehogy sem tudtunk betalálni. Volt néhány tiszta dobóhelyzetünk, de sorra célt tévesztettek a kísérleteink. A sokat tapasztalt hazai drukkerek, sőt a bonyhádi kispadon ülők is csak dörzsölgette a szemeit és fogták a fejüket, amikor a tiszta rádobások mellett a "kézzel az arcban" szituációkból is hullottak a hazai kosarak. Percek alatt 17-0 lett az állás, és bár utána beiratkoztunk, folytatódott a hazai henger. Elképesztő, 22 pontos hazai vezetéssel zárult az első negyed, a 39 bonyhádi pont önmagáért beszél (39-17).

Még eltelt néhány perc, amíg a bekapott, KO-közeli gyomrost úgy-ahogy kihevertük, és elkezdtünk mi is kosárlabdázni. Sikerült feljönnünk 14 pontra, és már-már felcsillant a remény, erre megint elkezdtek hullani Faragóék triplái. Ez már olyan volt, mintha állcsúcson találtak volna el minket. A kiütéstől csak a gong, jelen esetben a félidei szünet mentett meg minket (63-35).

Félő volt, hogy szétesik a csapatunk, és megalázó vereségbe futunk bele. Szerencsére nem így történt, hanem a második félidőben becsülettel hajtott, végig küzdött együttesünk.  Szép lassan elkezdtünk közelebb lopódzni, bejöttünk mínusz húsz alá, 19 pontra, de akkor valamelyik bonyhádi játékos a büféből bedobott két hármast, és kezdhettük elölről a sziszifuszi munkát. A harmadik negyedet egy ponttal megnyertük, így 79-52-nél kezdődött a záró etap.

A kép nem változott: a mieink továbbra is küzdöttek, megint közelebb jöttünk, erre valaki megint betalált kétszer kintről. Végül ezt a játékrészt is megnyertük, de jelentősen nem tudtunk közelíteni. Az viszont nagyon fontos, hogy a már-már technikai KO után nem esett szét a csapat, és a második félidőt megnyerve olyan tartást mutatott, amiből lehet tovább építkezni.

A csapatot Bonyhádra is elkísérő vezérszurkolóink ezúttal is kitettek magukért, és az utolsó pillanatig biztatták játékosainkat, amiért nagy köszönet és elismerés jár nekik!

Most egy kisebb szünet lesz, már ami a mérkőzéseket illeti. Mert természetesen az edzések nem állhatnak meg, hiszen a céljaink változatlanok, azaz az első négybe akarunk kerülni a nyugati csoportban, hogy a felsőházi rájátszásban vehessünk részt. Januárban két hazai mérkőzéssel folytatódik a bajnokság, és azokkal zárul az alapszakasz első köre. Január 10-én az Oroszlányt, 17-én pedig a Győrt fogadjuk, és ha mindkét meccset meg tudjuk nyerni, akkor másodiknál nem lehetünk rosszabbak az első körben. A cél tehát adott, a munkát lehet folytatni.

Minden szurkolónknak,és az egész csapatnak Boldog Karácsonyt kívánunk!

Szarvas Gábor vezetőedző: Gratulálok a Bonyhádnak! Semmi esélyünk nem volt ma a győzelem megszerzésére. Az első félidőben, különösen az első negyedben bemutatott dobóteljesítményük bénítólag hatott ránk. Jól jön a karácsonyi szünet, mert az edzéseken tudunk rengeteget gyakorolni, erősödni, fejlődni.