Majdnem, de mégsem

Nagy hátrányt ledolgozva, a szurkolók fergeteges biztatása közepette, már a vezetést is átvette együttesünk, de a rendes játékidőben a vége döntetlen lett a Pápai KC elleni derbi. A hosszabbításban három ponttal a vendégek győztek. A nézők így is felállva, tapssal köszönték meg a játékosoknak az izgalmas, óriási küzdelmet hozó mérkőzést.

MTK Törökbálint - Motax Concordia KC Pápa  87-90 (15-28, 19-15, 21-15, 22-19, 10-13)

Törökbálint, Bálint Márton Iskola és Sportközpont, 250 néző

Statisztikai lap

A beharangozóban rangadót ígértünk, az lett. Kár, hogy a végén nem mi örülhettünk a győzelemnek.

A mérkőzés előtt nem volt könnyű helyzetben Molnár István vezetőedző, mert csapatunk egyik legjobbja, Wehner Zoltán a csütörtöki edzésen megsérült (boka), és Bihari Máté is fájlalta a térdét. Utóbbi tudta vállalni a játékot, és a bokasérüléséből visszatért Spiriev Olivér is.

Viszont már a mérkőzés legelején megsérült Bódi Ferenc keze, és egy időre le kellett cserélni a kiváló kosárlabdázót. Ez zavart is okozott nálunk, míg a vendégeknek szinte minden dobásuk beesett. Így az első negyedben jelentős hátrányba kerültünk (15-28).

A második játékrészben megkezdtük a felzárkózást, de a pápaiak továbbra is jól használták ki a palánk alatti magassági fölényüket, és a félidőig kilenc pontot megőriztek előnyükből (34-43).

A harmadik negyedben feljöttünk hat pontra, (37-43), de utána megint 12-re hízott a különbség (39-51). Viszont a negyed végén nagyot hajrázott együttesünk, és három pontra csökkentettük a hátrányt (55-58).

Továbbra is hatalmasat küzdöttek játékosaink, és amikor a negyedik etap negyedik percében 62-61-nél átvettük a vezetést, majd' felrobbant a csarnok a szurkolók hangjától. Sőt 68-61-nél úgy tűnt, hogy a mienk lehet a győzelem. Sajnos utána többször is hibáztunk, és 12 másodperccel a vége előtt kiegyenlítettek a vendégek (77-77). De volt egy labdánk a győzelem kicsikarására. Az időkérés után, négy másodperccel a játékidő vége előtt Bódi kosárra tört, és nyilvánvalóan szabálytalankodtak ellene, de a játékvezetők sípja néma maradt. Sajnos ezzel érdemben befolyásolták a mérkőzés kimenetelét.

A hosszabbítást nagyon rosszul kezdtük, zsinórban hét pontot dobtak a pápaiak (77-84). De csapatunk ekkor sem adta fel, és előbb 82-84-re, majd 85-86-ra feljöttünk. Hogy ekkor miért segítették a játékvezetők újra a vendégcsapatot az talány...

Tényleg nagy kár, hogy nem sikerült megnyerni a meccset, főleg, mert játékosaink nagy része mindent beleadott. Bódi Ferenc kézsérülése ellenére nagyon odatette magát, Bihari Máté igazi "bigisen" hajtott, Spiriev Olivér (aki kapott egy olyan könyököst, hogy felrepedt és feldagadt a szeme alatt az arca) küzdött, mint egy oroszlán, Szarvas Gábor szintén apait-anyait beleadott, Fülöp Botond nagyon jókor vert be három triplát, és Hájer Ádám is igyekezett. De két dolgot nem sikerült kompenzálni: az egyik, hogy center poszton egyszerűen lejátszottak minket a vendégek, és így nagyrészt center nélkül kellett felvennünk a harcot az ellenféllel; a másik, hogy kivétel nélkül mindenki hozzátette a saját kisebb vagy nagyobb, akár sorsdöntőnek is nevezhető hibáját. Néhány rossz döntés, egyéni túlvállalás, kimaradt ziccer, eladott labda, kimaradt büntető, fölösleges szabálytalankodás írható játékosaink számlájára, és ez a vereségünkhöz vezetett.

De sok időnk nincs a sebek nyalogatására, mert kedden Budafokon játszunk a Hepp Kupában, majd készülni kell a Soproni KC-SI elleni igencsak nehéznek ígérkező idegenbeli találkozóra.

Molnár István vezetőedző: A Pápa rutinos játékosainak, de elsősorban Kálmán László játékának köszönhetően, az első félidőben okosan lassította a játékot, és kihasználta magassági fölényét. A második félidőben már kezdtük saját játékunkat játszani és 68-61-nél már úgy tűnt, hogy megvan a meccs, de ekkor a "fej" elfáradt. Küzdöttünk, hajtottunk, nagyon megéreztük Wehner Zoli hiányát.
Viszont öröm volt látni, hogy ilyen sokan kilátogattak a mérkőzésre. Köszönjük a közönség buzdítását, a jövőben igyekszünk meghálálni ezt.