Győzelem a bajnoki címvédő ellen

Kitűnő játékkal bravúros, de keserédes győzelmet aratott csapatunk a bajnoki címvédő Salgótarján ellen. Sajnos elrontotta a győzelem örömét, hogy a gyakorlatilag már megnyert mérkőzés utolsó két percét nem tudtuk lejátszani, mert a Salgótarján edzője úgy döntött, hogy levonulnak a pályáról. Gratulálunk a fiúknak a remek, fegyelmezett játékkal kivívott, teljesen megérdemelt győzelemhez!

MTK Törökbálint - Konecranes-Salgótarjáni KSE  82-77 (25-18, 18-17, 20-17, 19-25)

Törökbálint, Bálint Márton Iskola sportcsarnoka, 200 néző

statisztikai lap

Hartvich kosarára Spiriev Olivér válaszolt, majd Baross Kristóf révén megszereztük a vezetést. Bár a Salgótarján centere egy triplával válaszolt, ekkor vezetett a mérkőzésen utoljára a vendég együttes. Bihari Máté majd Wehner Zoltán volt eredményes, és utána folyamatosan 2-4 ponttal vezettünk. 18-18-ra még felzárkózott a Tarján, de Bihari két kosara után Spiriev adott remek passzt Merza Domonkosnak, aki bevágta a triplát, majd az irányító maga fejezett be egy akciót a dudaszó előtti középtávolijával - hét pontra növelve ezzel az előnyünket (25-18).

A második negyed Szarvas Gábor hárompontosával kezdődött, amire Surmann P. kontrázott, aztán egy ideig bedeszkázták a gyűrűket. Hatpontos vezetésünknél Merza kettese és Szarvas hármasa révén a meccs során először volt kétszámjegyű a csapatok közti különbség (33-22). Sok mindennel próbálkoztak a vendégek: időkéréssel - amelynek során még a Bp. Honvéd kiváló edzője Mészáros István ("Lujó") is a tarjáni padnál dolgozott -, aztán jöttek a rutinos játékosok trükkjei, fondorlatos megoldásai és néha sajnos könyökösei (amiben Hartvich járt az élen - sajnos általában büntetlenül). De mindez most nem segített nekik, mert a mieink szép, precíz játékot produkálva, és minden provokációt negligálva, mindig tudtak válaszolni. Előbb Radovics Richárd tolta megint tíz fölé a különbséget, majd Spiriev szerzett újabb kosarat.

Utána viszont hat pontra csökkent az előnyünk, majd - Molnár István időkérését követően - Wehner találata révén beállt a nyolcpontos félidei különbség (43-35).

Fordulás után is a hazai csapat kontrolálta a játékot.  A harmadik negyedben minden pontunkat a Spiriev-Wehner-Radovics trió szerzett, de nagyon sokat tett hozzá Baross Kristóf és Bihari is ahhoz, hogy 61-47-re megléptünk. Az utolsó három pontot a Salgótarján szerezte, így 11 egységnyi előnnyel kezdhettük a záró játékrészt.

A negyedik negyedet is remekül kezdtük, csakhamar 67-52-t mutatott az eredményjelző. Ekkor kissé egyoldalúan alakultak a befújt szabálytalanságok. Két perc alatt öt fault a mi oldalunkon, miközben a vendégeknél egy sem. Közben Hartvich - távol a labdától - szemen könyökölte a 18 éves Fülöp Botondot - néma síp. Talán 39 évesen ezt már szabad egy fiatallal szemben? Merza azért bevágott egy triplát. Viszont a Salgótarján sorra dobálta a büntetőket (néha a bedobott kosár után), és 72-68-ra felzárkózott. Ekkor Szarvas kapott egy remek átadást Spirievtől, és elsüllyesztett egy igen fontos triplát a vendégek gyűrűjében, majd egy kapott kosár után szabálytalankodtak ellene, és mindkét büntetőt bedobta (77-70).

Surmann P. állhatott a büntető vonalra, bedobta mindkettőt, de az ellentámadás során Spiriev egy középtávolival válaszolt (79-72).  Egy-egy Hartvich illetve Radovics büntetőből dobott pont után Surmann G. szerzett közelről kosarat. Erre megint Spiriev adta meg a feleletet (82-75). Az orosz Jaroslav Gorski kosara után 82-77-nél mi támadtunk. Valamivel több, mint két perc volt ekkor hátra.

Hartvich szabálytalankodott (amivel kipontozódott), majd a földről felálló Bihari Mátéhoz lépett, nemes egyszerűséggel torkon ragadta, és a földre taszajtotta. Ez a Salgótarján kispadja előtt történt. Hartvichot a bírók természetesen azonnal kiállították Mivel a salgótarjáni cserejátékosok bementek a pályára, így alig több mint két perccel a vége előtt 4 büntetőhöz plusz labdabirtokláshoz jutottunk. Tehát gyakorlatilag megnyertük a mérkőzést.

Sajnos a nyakon ragadt játékosunk anyukájánál elszakadt a cérna, és berohant a pályára, miközben a barátnője szaladt utána, hogy megállítsa. Természetesen a rendezők is futottak a hölgy után. A néző pályára berohanása nyilván nem menthető, még akkor sem, ha a "fiát védő" édesanyáról van szó. Az anyukát a rendezők kivezették, és már-már lecsillapodtak a kedélyek, a játékosok és a játékvezetők felálltak a büntetők elvégzéséhez - de ekkor egy újabb szerencsétlen jelenet következett. Az egyik (nem fiatal) néző sérelmezte a bekiabálásokat, és úgy gondolta, hogy - megkerülve a pályát - odamegy a zsűriasztalhoz, hogy ezt jelezze az ellenőrnek. Nyilván ehhez a mérkőzés közben nincs joga. Ráadásul azt az útvonalat választotta, amelyik a salgótarjáni kispad előtt vezetett, ami egy újabb konfliktus helyzet. Játékosaink és a rendezők együttesen elküldték onnan a nézőt, és úgy tűnt, hogy mivel helyre állt a rend, végre folytatódhat a mérkőzés.

A Salgótarján edzője azonban úgy döntött, hogy nem játsszák le a hátralévő valamivel több, mint két percet. Tehát az állás: öt pontos hazai vezetés, dobunk 4 büntetőt, majd mi támadunk. A hazai csapat edzője és a mérkőzés ellenőre is a folytatásra kérte Dániel Tamást, de ő hajthatatlan volt, és levonultak a pályáról, majd csapata megünnepeltette magát  a saját szurkolóival. A játékvezetőknek nem volt más választása: lefújták a mérkőzést.

Nagyon nagy kár ezért a befejezésért!

Az az egyik dolog, hogy a szövetség vélhetően megbüntet minket, mint szervezőket. Nyilván a játékvezetők és a mérkőzés ellenőre leadják jelentéseiket, és az illetékesek meghozzák a döntéseket. Valószínűsíthetően a mérkőzést nemcsak a pályán, hanem papíron is megnyertük.

Ami viszont ennél fontosabb: meggondolatlan, elfogadhatatlan cselekedetek miatt a játékosaink, az edzői stáb és a nézők nem élhették meg a bravúros győzelem igazi örömét. A Salgótarján edzője hozott egy - szerintünk szintén elfogadhatatlan, és büntetést érdemlő - döntést, amikor csapatával levonult a pályáról. A nyilvánvaló vereség "cikissége" helyett ezt az utat választotta. Az ő dolga, amit majd a szövetség megítél (és remélhetően elítél).

A nagyobb baj az, hogy miközben a csapatunk kőkeményen megdolgozott azért, hogy legyőzze az NB-I/B bajnoki címét védő, és most is döntőbe jutott ellenfelet, kitűnően játszott, nem ült fel a provokációknak, végig megőrizte a hidegvérét, és nagyszerű teljesítményt nyújtva gyakorlatilag megnyerte a mérkőzést - mégsem ez marad meg, hanem a "balhé".

Beszélnek majd a Salgótarján rutinos játékosának nyakragadó támadásáról, edzőjük ... (jelző tetszés szerint) döntéséről, pályára szaladó anyukáról, zsűriasztal felé igyekvő kitessékelt nézőről, stb. Pedig játékosaink nagyon megdolgoztak azért, hogy arról beszéljünk, hogy kiváló játékkal, nagyszerű küzdéssel, és remek teljesítménnyel LEGYŐZTÉK A SALGÓTARJÁNT!

Molnár István vezetőedző: Az én olvasatomban ezt a mérkőzést a pályán megnyertük. Újfajta felállással is próbálkoztunk, amit hellyel-közzel sikerült is megvalósítanunk. Meggyőződésem, hogy szakmailag többet tettünk a győzelemért, mint a salgótarjáni együttes. Büszke vagyok csapatomra, mert - a tarjáni mérkőzéssel ellentétben - végig kiálltak egymásért és igazi csapatként küzdöttek. Nagyon sajnálom, hogy a fiúk nem élvezhették ki a játék képe alapján megérdemelt igazi sportsikert, mert az ismert események elvették a győzelem örömét.

(Fotó: Bodrogi Dávid)

(A mérkőzést végül a szövetség 20-0 arányban a javunkra ítélte.)