Fontos siker Győrben

Néhány perc kivételével végig jobbára a mieink irányították a játékot, végül mégis szoros csatában sikerült igen fontos győzelmet aratni Győrben.

GYŐR-SZOL SzE - MTK Törökbálint  73-78 (17-26, 13-15, 23-18, 20-19)

Gyõr Városi Egyetemi Csarnok, 100 néző

statisztikai lap

A gyönyörű győri sportcsarnokban meglepően kis létszámú, de egy lelkes "keménymag" jóvoltából az övéit kitartóan biztató publikum előtt zajló mérkőzésen a hazaiak számára az volt a tét, hogy az eddigi 50%-os mérlegükről melyik irányba mozdulnak el. Esetleges győzelmükkel együtt maradnak a hozzájuk hasonlóan a legjobb négybe pályázó ellenfelekkel, míg a mi sikerünkkel lépéshátrányba kerülnek - például velünk szemben. Mi persze ez utóbbi szcenáriót véltük szimpatikusabbnak.

Örömteli volt számunkra, hogy bokasérüléséből visszatérve Wehner Zoltán vállalni tudta a játékot (és milyen remekül játszott!), sőt a még mindig kissé duzzadt bokájú Baross Kristóf is együtt melegített a többiekkel.

A győriek kezdték jobban a mérkőzést, mi 5-0 után avattuk fel a hazaiak gyűrűjét. A felemás első negyedben hét perc után öt ponttal még a hazaiak vezettek (17-12) - ekkor nálunk főleg Bihari Máté volt eredményes -, de utána olyan védekezést produkáltak a mieink, amire sokáig nem volt válasza a vendéglátóknak. Az első játékrész végén már 17-26 volt az állás!

A hosszú hazai gólcsend, amelynek során sokszor még dobó helyzetig sem jutottak el a győriek, csak 17-30-nál tört meg. Ebben az időszakban nagyon jó volt nézni csapatunk játékát, az elszánt védekezést, és a lendületes támadásvezetést. Utána egy kicsit megtorpantunk, de 7-8 pontnál nem tudott közelebb férkőzni a Győr, sőt az első félidőt megnyugtató vezetéssel zártuk (30-41).

A második negyedhez hasonlóan folyt a harmadik etap is. A Győr kapaszkodott, de amikor 6-8 pontra feljöttek, mindig sikerült visszaállítani a kicsit nagyobb különbséget. A játékrész záró pillanatai azonban pechesen alakultak számunkra. Néhány másodperccel a negyed vége előtt, 50-59-es állásnál, Spiriev Olivér bedobott egy triplát a támadó idő lejártát jelző dudaszó pillanatában, de az egyik játékvezető nem adta meg a gólt. Majd a hátralévő négy másodperc végén Drevenka messziről eleresztett labdája "mázlisan" a palánkról bepattant a gyűrűnkbe. Így pillanatok alatt 12 helyett csak 6 pont lett a záró negyed előtt az előnyünk (53-59).

Bár a záró játékrészben Szarvas Gábor remek átadásából a végig kitűnően védekező Spiriev gyors góljával nyolc pontra nőtt az előnyünk, utána megakadtunk. A helyzeteink megvoltak, de a dobásaink rendre célt tévesztettek. A Győr persze vérszemet kapott, és fokozatosan kúsztak egyre közelebb. Sőt, a negyed felénél, miután a meccset végigjátszó Bódi Ferenc az egyik büntetőjét bedobta, a hazaiak két gyors kosarat szereztek, és átvették a vezetést (67-66). Nagy volt a küzdelem, mégis mintegy kétperces gólcsend következett. Ezt sajnos a hazaiak kosara követte, és alig több mint két perccel a vége előtt hárompontos hazai előnyt mutatott az eredményjelző tábla (70-67).

A végjátékban azonban ezúttal is kiválóan koncentráltak a mieink - miközben utánpótlás játékosaink is belelendültek együttesünk biztatásába. Előbb a remek összteljesítménnyel visszatérő Wehner egalizálta az állást egy fontos és pontos hárompontossal, majd a kivédekezett hazai akció után Szarvas vágott be egy triplát. Utána Bódi kiválóan állta Gombás útját, és harcolt ki támadó szabálytalanságot, amit Szarvas újabb távoli (igaz kétpontosnak minősített) kísérlete ért célba. Ezt egy újabb kivédekezett akció után Spiriev két sikeres büntetője követett, és így gyakorlatilag eldőlt a mérkőzés (69-76). Az utolsó perc már inkább csak formalitás volt.

Egy győzelem persze mindig jókor jön, de egy szintén a csoport legjobb négy csapatába (azaz a felsőházi rájátszásba) törekevő vetélytárs elleni idegenbeli siker különösen értékes. Gratuláció a csapatnak, és máris lehet készülni a jövő szombati hazai mérkőzésre, amit a Veszprém ellen játszunk Törökbálinton.

Molnár István: Az alakuló és formálódó Győr ellen védekezésünknek köszönhetően tudtunk győzelmet aratni. Támadásban sokat kapkodtunk, centerjáték nélkül erőltettük a kinti dobásokat. Sokkal fegyelmezettebben, nagyobb odafigyeléssel kell - hétközben is - végezni a munkánkat. Nagyon örülök Wehner Zoli visszatérésének, aki sokat tett hozzá a győzelemhez. "Ökölvívó nyelven fogalmazva: ütöttünk, ütöttünk, és már azt gondoltuk, hogy megrogyott az ellenfél, de egy váratlan bal horog után - amit önmagunknak köszönhetünk- majdnem padlóra kerültünk.. Szerencsére, amikor a bíró nyolcat számolt, sikerült felállnunk."