Árral szemben

(A Bonyhádi KSE beszámolója a mérkőzésről.)

MTK Törökbálint - B-Beton Bonyhádi KSE     96:82

Tizennégy pontos vereséggel kezdte meg csapatunk a felsőházi rájátszás első körét. A Törökbálinton rendezett meccset 14 ponttal vesztették el Lukácsék. A mérkőzésen többen nem találták csapatunkból az alapszakaszban mutatott formájukat. Igaz egy ilyen hektikus, rossz bírói döntésekkel teletűzdelt meccsen nem volt könnyű felpörögni.

A bonyhádi csapat a Jilling, Lukács, Rutkai, Kovács, Panta kezdőötössel lépett pályára. Az első kosarat Panta helyezte el a törökbálinti gyűrűben. 0-4-nél harsant fel először a mintegy 150 hazai néző, amikor sikerült megszerezniük első pontjaikat. Panta és a hazaiak 14-es játékosa Hajmásy vitte hátán a csapatát. Panta harcosan játszva gyűjtögette a támadólepattanókat és a triplavonal mögül is előszeretettel próbálkozott sikeresen. Hajmásy betöréssel cikázott át a bonyhádi védelmen és, ha ez nem sikerült, tripláival „bombázta” a völgységi csapatot. A gyenge játékvezetés első jelei kezdtek megmutatkozni. Itt is ott is olyan ítéletek születtek, ami egy másodosztályú férfi bajnokságban elképzelhetetlen, legalábbis sokak számára az volt vasárnapig. A negyed végére a hazaiak 4 pontos előnyt építettek fel, 27-23-ra vezettek.

A második negyedben hosszú idő után a B-Beton átvette a vezetést. Úgy tűnt, hogy a mérkőzés előtt kiemelt védekezés jól kezd működni és a törökbálinti játékosok nem tudnak mit kezdeni ezzel. Gyors egymásutánban eladtak három labdát és vezetőedzőjük időkéréssel szerette volna eloszlatni a hazai játékosok fejében hirtelen keletkezett ködöt. Ez részben sikerült, ugyanis a hátralevő majd 7 percben minimalizálni tudták az eladott labdáikat. A Bonyhád így is minimális különbséggel mehetett az öltözőbe, a második negyed vége 44-43.
A második játékrész egy pikáns és érthetetlen jelenetet is produkált. A hazaiak 10-e ütközött Lőrinczel az oldalvonal mellett, ennek következtében a bonyhádi játékos a földre került, majd a még talpon levő hazai játékos rúgó mozdulattal tartott erődemonstrációt a bonyhádi dobócsatáron. Szerencsére nem történt tettlegesség, de már a szándék is elítélendő, főleg úgy, hogy hasonló, de ennél durvább megmozdulásért már kapott eltiltást a hazai játékos. Ekkor sokan azt hitték, hogy ezzel vége a történetnek, azonban az esettől 1 méterre álló játékvezető páros személyi hibát ítélt. Ekkor kezdődött a hacacáré, ugyanis a másik oldalvonalnál tartózkodó játékvezető kupaktanácsra hívta kollégáit, és mintegy 2 perc tanakodás után még egy sportszerűtlen hibát is kiosztottak a hazai centernek, tegyük hozzá jogosan. Vajon az 1 méterre álló oldalvonali játékvezető nem látta volna az esetet, ez eléggé elképzelhetetlen. Amennyiben látta, akkor miért nem ítélte meg a szabálytalanságot és miért tartott még két percig az ítélet meghozatala?

A harmadik negyedre felkorbácsolódtak az indulatok a szoros eredmény, a nagy tét és a gyenge játékvezetés miatt. A játékosok érezték, hogy nincsenek a „jól öltözött urak” a helyzet magaslatán és szinte minden ítéletet reklamáció követett, ami az egyik „legtisztább” labdajátékban nem megszokott. A hazaiak egy 6-0-s rohanást produkáltak, majd magához tért a Bonyhád  és fej-fej mellett haladtak a csapatok egészen a játékrész végéig. Jilling betörései és triplái tartották a lelket a bonyhádiakban. A hazaiak vezéregyénisége a harmad közepén kidőlt és nem lehetett tudni, hogy visszatérhet-e, ugyanis fájdalmas arccal feküdt az oldalvonal mellett.  A félidei előnyhöz még 6 pontot tudott hozzátenni Molnár István csapata, így a negyed végén az eredményjelző 71-64-et mutatott.

A végső felvonásban sem érezték a ritmust Rutkaiék, sem a kinti, sem a hárompontoson belüli dobások nem estek be olyan százalékkal a gyűrűbe, ahogy az más esetben lenni szokott. A frusztráció a cserepadra is átragadt, aminek eredményeképpen a bonyhádi másodedzőt, Puha Jenőt „ajándékozták” meg a játékvezetők egy technikai hibával. A véghajrához érve már 10 pont fölötti különbség volt a csapatok között. Morgen edző gesztikulációból az volt leszűrhető, hogy legalább ússza meg a csapata 10 pontnál kisebb hátránnyal. Ez azonban nem sikerült, végül 14 pontos vereséget szenvedett csapata, ami nem ledolgozhatatlan, és a cél még mindig a továbbjutás.

B-Beton Bonyhádi KSE: Jilling L. 25 pont 6 lepattanó 4 gólpassz, Panta István 24 pont 11 lepattanó 4 gólpassz, Kovács B. 12 pont 5 szerzett labda 5 gólpassz

Morgen Frigyes vezetőedző: Azt tudom mondani, hogy az elmúlt másfél hétben nem tudtunk edzeni csapatszinten, de azt gondolom, hogy lendületes és jó mérkőzést tudtunk játszani. Véleményem szerint győzelmi esélyünk is volt 3 negyeden keresztül. Majd kétes ítéletek következtek, ami sajnos közrejátszott abban, hogy egy-két kulcsjátékosunknak nem ment a játék. Megpróbálunk a fejekben rendet tenni és mindenképpen a célunk a továbbjutás.

Kiszler Ferenc klubelnök: Sajnos a mérkőzés után rossz szájízzel tértünk haza. Észrevételünk szerint a kétes ítéletek nagyban befolyásolták a mérkőzés kimenetelét. Egyazon gondolat fordult meg a fejünkben értem itt a klubvezetőket és a szponzorokat egyaránt, hogy megéri-e az egész éves munka és az anyagi befektetés a magyar kosárlabdába, ha egy ilyen szintű játékvezetés el tudja rontani egy csapat, sőt egy klub egész éves munkáját. Természetesen nem élünk az óvás lehetőségével, de mindenképpen elítéljük a vasárnap történteket. Mindezek ellenére kiállunk saját csapatunk mellett és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kitűzött célokat elérjük, és akár a döntőig meneteljünk.

Csak a tisztánlátás okán, hogy miért is viseli ezt a címet ez az írás. A bonyhádi csapat esélyesként utazott Törökbálintra, ám idegen körülmények között Bonyhádtól mintegy 150 km-re kellett, hogy pályára lépjen, ami önmagában megszokottnak mondható, hiszen ennél is volt távolabbi túra az alapszakaszban. Ám az, hogy olyan játékvezetői hármas fújja a sípot, akik még a kosárlabdázástól is elvegyék a játékosok kedvét, erre még nem nagyon volt példa. Annak ellenére, hogy mindkét oldalon megtalálható volt a pályán sok fura dolgot átélő, rutinos játékos úgy, mint Szabó Balázs vagy éppen Panta István. A 3 sípmester nem volt felkészülve két jól, gyorsan és keményen játszó csapatra. Mintha a szabálykönyvnek új értelmezést adtak volna, amivel sokszor kivívták a bonyhádi szurkolók nem túl hízelgő jelzőit. Vesztes révén természetesen a Bonyhádnak jobban fájt a dolog, de amikor 35 éve kosárlabda szakmában dolgozó vagy éppen NBI-es játékosok, akik semleges szemmel nézik a mérkőzést és azt mondják a játékvezetői ténykedésre, hogy nevetséges az önmagáért beszél. Remélem mindenkinek világossá vált az írás címe és senki sem veszi személyes sértésnek az itt elhangzottakat.

Forrás: 
Bonyhádi KSE